Iskolánk névadója, Blaskovits Oszkár
Sziládon született (a Vág partján lévő kis faluban) 1883. szeptember 14-én.
Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd a Znióváraljai állami tanítóképzőbe járt. Tanulmányit az eperjesi kollégium tanítóképzőjében fejezte be. Ott szerzett tanítói oklevelet 1904 júniusában.
1904-től 1910-ig a Trencsén megyei Kisnyőn kántortanítóként dolgozott.
A nagytarcsai gyülekezet 1910. július 1-től hívta meg kántortanítójául.
Működésének első évtizedeiben Nagytarcsán helyben lakó lelkész nem volt. A cinkotai espereslelkész (Blatniczky Pál) évente 4 alkalommal járt át istentiszteletet tartani.
Így Blaskovits Oszkár teendői közé tartozott, hogy minden vasárnap- és ünnepnapon egyházi beszéd felolvasásával egybekötött istentiszteletet tartson. Kötelessége volt még az egyházi és községi jegyzői teendőket ellátni.
A Hangya szövetkezetet 1916-ban alapította.
1926. januárjában megszervezte a helyi Gazdakört.
1927-ben Nagytarcsa és Kistarcsa lakosai számára életre hívta a Hitelszövetkezetet (a mai Takarékszövetkezet elődjét), melynek segítségével emberek százai tudtak házat, telket, földet és állatokat vásárolni. Megszűnéséig az országban az egyik legjobban működő Hitelszövetkezet volt.
Blaskovits Oszkár kántortanító vezetésével épült fel ebben az időszakban a községben két tanítólakás, a templom 1930/31-ben, a lelkészlakást, a Hangya üzlete, a hozzá kapcsolódó Kultúrház.
1936-ban Nagytarcsa evangélikus gyülekezetének első lelkésze Sztehlo Gábor lett, aki néhány év múlva megszervezte és megindította a “Tessedik Sámuel” Népfőiskolát, melynek teljes működése alatt Blaskovits Oszkár éneket és egyházi dalokat tanított a fiatalok számára.
1948-ban az egyházi iskolát államosították és 1949. január 30-án nyugdíjaztatták a 38 és fél évet Nagytarcsán tanítóskodó Blaskovits Oszkárt.
1950 tavaszán költözött el családjával együtt Kistarcsára, ahol életének 80-ik évében 1963. január 11-én hunyt el.